Római Magyar Akadémia

-
Valamikor délután toppanunk be W-vel az épületbe. A lakástól a Szent Péter téren keresztül, majd a Tevere partján jutunk el az akadémiára. Egész úton azok az emberek járnak a fejemben, akik ugyanígy talán ugyanezen az útvonalon vándoroltak és kószáltak. Talán Weöres, Déry vagy Karinthy Ferenc is épp ezeket a macskaköveket taposta pár ezredmilliméterrel lejjebb a földbe - most én is hozzátettem ehhez a munkához kicsit.
Ez a kis magyar sziget az olasz tengerben büszkeséggel tölt el. Mikor belépünk a kapunk olaszul kezdek kérdezősködni. Be lehet-e menni? - kérdezem. Végül is kinyögöm, hogy magyar vagyok, de olyan abszurdnak hat az anyanyelvemen beszélni. A fiatal hölgy magyarra vált és még kedvesebben mosolyog. Mivel az igazgató nincs itt, beenged kicsit a kertbe. Beszélgetünk kicsit - megemlíti, hogy este lesz egy kiállításmegnyitó. Kérdezősködik Nápolyról.
Este visszatérünk az úgynevezett Siklósi szalon megnyitójára. Egész sokan vagyunk a kárpitos szobák során sosem fogy el az ember. Miközben Bock Kékfrankost iszogatunk és hallgatom a körülöttem magyarul beszélgetőket, úgy érzem, mintha megfeszített izmokkal álltam volna eddig és most végre leülhetek. Nem számít most semmi, a kiállított tárgyak, az emberek karaktere. Csak az számít, hogy otthon vagyok.


Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Konok öntudat

-
Úgy hiszem mindenki találkozik néha a világban kontrasztokkal. Vannak az életben olyan pillanatok, amikor ezek hirtelen és rövid időn belül törnek az emberre. A nápolyi dómban kezdődött az érzés. Vasárnap este volt - olasz nyelvű szentmisén ültem. Ahogy felnéztem a mennyezetre, a félhomályban kirajzolódtak a boltívek, képek, díszítések körvonalai. Az ablakokon beszűrődő lámpafény őszi esték emlékeit juttatta eszembe. Aki nem ismeri a dómot, annak elmondom, hogy hatalmas épület - az ember egészen elveszik benne, de mégis van valami melegsége és otthonossága. A körvonalak - az árnyékok és fények játéka - eszembe juttatott vasárnap estéket Budakesziről, esti kószálásokat a Városmajorból, zárás előtti pakolásokat Sopronból. Ezek mind afféle jelentéktelennek tűnő dolgok, mégis van valami otthonosságuk ezeknek az emlékeknek. Jó ideig csodáltam ezt az érzést - alig tudtam kilépni a templomból. Aztán ahogy az utcán sétáltam a szemembe vágtak a hidegfényű kisboltok. A borral, kenyér
További információk

Pompeii

-
Nápolytól mindössze háromnegyed óra út vonattal Pompei. A vonatjegy két euró nyolcvan cent. A vonat a tengerparton kis városkákon robog át. Mesébe illő sziklás partok és csodás fürdőhelyek mellett. A városkán olyan negyed óra alatt haladunk át az egykori római város bejáratához. (Minden hónap első vasárnapján ingyenes a belépés! Mi ezt nem tudtuk.) Az első, amit az ember felfog, hogy mennyire hatalmas is ez a terület. Az épületek mérete minden dimenzióban lenyűgözőek. Maga a terület egy nap alatt bejárhatatlan. Magukat az utcákat se lehet végigjárni, de sok bejárható épület van, melyek nincsenek is egész nap nyitva. Talán nem véletlen, hogy létezik három napos belépő. Azt hiszem nehéz lenne az egész érzést leírni, ahogy a régi utcák kövei hullámzanak, ahogy tető nélküli falak és oszlopok vannak egymás hegyén-hátán. Felülről nézve olyan, mintha egy normál olasz várost nézne az ember. Sűrűn egymásra épített házak, pálmafák és gyümölcsös kertek - benne gránátalma, citrom és babér.
További információk