B C H T L D

Kedden elmentünk Vicente-vel halat venni. A Quarteri Spagnoli hatalmas piacán vagyunk a via Pasquale Scuro sarkán. Épp csak egy pillanatra nézek rá egy öregasszony fokhagymás pultjára (két egymásra tett zöldséges dobozról van szó), már kiabál utánunk: Signore! - és nem hagyja abba, csoda, hogy nem fut utánam. Aztán elérünk a csodálatos zöldségeshez. Fadobozokból összerakott pultrendszer kör alakban - a tömeg teljesen körülveszi őket, mintha ingyen osztogatnák. Ezek az árusok minden hajnalban felépítik ezt a "konstrukciót". Végül megérkezünk a halasokhoz. Kérdezősködünk. Persze itt nem nehéz beszélgetésbe bonyolódni senkivel. Mondja is már az árus, hogy hogyan kell a polipot megfőzni: sós, olajos lobogó víz; szép színpadias mozdulatokkal beleeresztjük a polipot, majd többször kiemelve és visszaengedve elrendezzük a csápjait. Közben persze hatalmas gesztusokkal mutatja be az egész folyamatot. Pár perc és már az egész piac arról beszél, hogyan is kell a polipot elkészíteni. Eg

Milyen is, ha az embernek van egy Rómában vásárolt ruhadarabja? Be kell vallanom, nem fordult fel fenekestül az életem ettől. Abban bízok csak, hogy eszembe juttatja majd a hosszú sétákat a Tevere partján, vagy amikor vettem végre egy új esernyőt (felére lealkudva) a törött helyett a szigetre vezető hídon. Talán eszembe jut a pápa Angelus imája. Az a kedves, olasz lány a Magyar Akadémiáról. Nyaralás volt ez. Hosszú csókra emlékeztet. Szerelmes lettem és azt hiszem viszont szeretnek. Most vonaton ülök és nosztalgikusan meredek magam elé. Ott állok a Tevere partján, egy hídon.

Mióta tervezem már, hogy elmegyek a Nápolyi Katakombákba! (San Gennaro katakombái.) Rövid idő alatt elfogyasztott kávé után szállunk be a buszba. Anna sajnos nem érkezett meg. (Két óránként indul túra és nekem vendégeim vannak.) Zuhog az eső. Macskaköves út a Sanita meredek részén. Szinte csak egy luk a kőben, ahol bemegyünk. Egy sötét pince. Fülkesírok. Egy apró teremben egy zömök oltár, rajta egy lyuk. Ilyen volt egy gyóntatófülke a kezdetek kezdetén. A falak, mint szekrények sora fut a messzeségbe és tűnik el a sötétben. Így botorkálunk a sötétben. Óriási csarnokok és szűk folyosók követik egymást. Közben enyhén vacogok. Hajt a kiváncsiság - mindig lenyűgöz a korai keresztények leleményessége, ahogy az egyszerűségre és a funkcionalitásra törekednek. Esztétikus és esetlen egyszerre. Ott bujkálnak még az ősi vallások figurái és történései, de már más köntösbe öltöztetve. Az a néhány kis freskó is ezt mutatja számomra. Nem a festészet technikája vagy a realitás a fontos, hanem maga a

A vonat úgy rohan, hogy átfúrja a hegyeket és szűk alagutakat alakít ki. Egyszer eső, aztán napsütés, majd hó. Ízlésesen bánt ma a teremtő a fémszűrővel és a kiskanállal. Éppen csak megszórta porcukorral a hegyeket - anyám se csinálhatta volna jobban.