Ókeresztény lázálom
Mióta tervezem már, hogy elmegyek a Nápolyi Katakombákba! (San Gennaro katakombái.) Rövid idő alatt elfogyasztott kávé után szállunk be a buszba. Anna sajnos nem érkezett meg. (Két óránként indul túra és nekem vendégeim vannak.) Zuhog az eső.
Macskaköves út a Sanita meredek részén. Szinte csak egy luk a kőben, ahol bemegyünk. Egy sötét pince. Fülkesírok. Egy apró teremben egy zömök oltár, rajta egy lyuk. Ilyen volt egy gyóntatófülke a kezdetek kezdetén. A falak, mint szekrények sora fut a messzeségbe és tűnik el a sötétben.
Így botorkálunk a sötétben. Óriási csarnokok és szűk folyosók követik egymást. Közben enyhén vacogok.
Hajt a kiváncsiság - mindig lenyűgöz a korai keresztények leleményessége, ahogy az egyszerűségre és a funkcionalitásra törekednek. Esztétikus és esetlen egyszerre. Ott bujkálnak még az ősi vallások figurái és történései, de már más köntösbe öltöztetve. Az a néhány kis freskó is ezt mutatja számomra. Nem a festészet technikája vagy a realitás a fontos, hanem maga az ábrázolás. Ez ad erőt ezeknek az egyszerű képeknek. Kicsit olyan ez, mint a quattrocento festészete. Egyszerű és esetlen, mégis erőt sugároz és végtelenül királyi.
Így haladunk a sötétben. Kezünkben fáklya pislákol, mögöttünk ősi lovasok vágtáznak a sötétben
Mikor hazaérünk már lázam van.
Macskaköves út a Sanita meredek részén. Szinte csak egy luk a kőben, ahol bemegyünk. Egy sötét pince. Fülkesírok. Egy apró teremben egy zömök oltár, rajta egy lyuk. Ilyen volt egy gyóntatófülke a kezdetek kezdetén. A falak, mint szekrények sora fut a messzeségbe és tűnik el a sötétben.
Így botorkálunk a sötétben. Óriási csarnokok és szűk folyosók követik egymást. Közben enyhén vacogok.
Hajt a kiváncsiság - mindig lenyűgöz a korai keresztények leleményessége, ahogy az egyszerűségre és a funkcionalitásra törekednek. Esztétikus és esetlen egyszerre. Ott bujkálnak még az ősi vallások figurái és történései, de már más köntösbe öltöztetve. Az a néhány kis freskó is ezt mutatja számomra. Nem a festészet technikája vagy a realitás a fontos, hanem maga az ábrázolás. Ez ad erőt ezeknek az egyszerű képeknek. Kicsit olyan ez, mint a quattrocento festészete. Egyszerű és esetlen, mégis erőt sugároz és végtelenül királyi.
Így haladunk a sötétben. Kezünkben fáklya pislákol, mögöttünk ősi lovasok vágtáznak a sötétben
Mikor hazaérünk már lázam van.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése