Piac

Kedden elmentünk Vicente-vel halat venni. A Quarteri Spagnoli hatalmas piacán vagyunk a via Pasquale Scuro sarkán. Épp csak egy pillanatra nézek rá egy öregasszony fokhagymás pultjára (két egymásra tett zöldséges dobozról van szó), már kiabál utánunk: Signore! - és nem hagyja abba, csoda, hogy nem fut utánam.
Aztán elérünk a csodálatos zöldségeshez. Fadobozokból összerakott pultrendszer kör alakban - a tömeg teljesen körülveszi őket, mintha ingyen osztogatnák. Ezek az árusok minden hajnalban felépítik ezt a "konstrukciót".
Végül megérkezünk a halasokhoz. Kérdezősködünk. Persze itt nem nehéz beszélgetésbe bonyolódni senkivel. Mondja is már az árus, hogy hogyan kell a polipot megfőzni: sós, olajos lobogó víz; szép színpadias mozdulatokkal beleeresztjük a polipot, majd többször kiemelve és visszaengedve elrendezzük a csápjait. Közben persze hatalmas gesztusokkal mutatja be az egész folyamatot. Pár perc és már az egész piac arról beszél, hogyan is kell a polipot elkészíteni. Egy idősebb úr közbeszól, hogy: Jól mondja, de tíz percnél nem szabad tovább főzni! Minden mozog és harmóniában van egymással.
Másnap Enso-nál ebédelünk. Mondom neki, hogy holnap utazom haza. Akkor búcsúzásképpen megcseréli a menüt, pénteken polipos spagetti lesz!
Pénteken ez a szörnyeteg bámul rám a tésztaszálak közül. Fantasztikus, nem is kell mondanom. Remélem, mihamarabb visszatérhetek ide (haza?). Első utam a Spiedo d'Oro-ba fog vezetni.